Sikervadász napló

Mai bejegyzésünkben ismerjük meg "kutatásunk" főszereplőjét. Ez legyen a kezdő lépés, az alap, mely fontos a további írások megértéséhez.

Kezdjük egy kis külső jellemzéssel. Emberünk egy fiatal fiú, ki nemrég lépte át a gyermekkor és a felnőtt lét határát. Külsőleg sovány alkat, de még átlagosnak mondható. 180 cm magas és 65 kiló. Hajszíne barna, rövidre vágva, néha zselézve hordja. Szeme barna, tekintete néha szinte hipnotikusnak tűnő. Arca egész jóképű. Teste atletikus kategóriába sorolható, évek óta sportol kisebb-nagyobb megszakításokkal. Testtartása nem a legjobb, bár javuló tendenciát mutat. Összességében külsőre semmi feltűnő, nem mindennapi nincs rajta.

Egy kis információ az életéről: Középiskolai tanulmányait folytatja, több-kevesebb sikerrel. Ez annyit jelent, hogy jegyei nem a legjobbak. Sőt, képességeihez mérten egyenesen kiábrándítóan hatnak. Ez a probléma nem újdonság emberünknél, már általános iskolában is ismert jelenség volt nála. Elhanyagolja a tanulmányait, mindig más kifogással indokolva.

Amint feljebb említettük, sporttal is próbálkozik. Évekkel ezelőtt, megelégelve saját edzetlenségét, szinte kóros soványságát és rettentő testtartását, belevágott a nagy változásba. Heti több alkalommal eljárt edzőterembe, megtanult minden szükséges elméletet az edzés, valamint táplálkozás terén, mely szükséges lehet célja eléréséhez. A végcél egy arányos, izmos test, egészséges és magabiztos testtartás volt. Az egész sportkarrier nagyon szépen indult. Lelkiismeretesen végezte a gyakorlatokat, nem hagyott ki egyetlen edzést sem. Táplálkozását is sikerült jobb irányba változtatnia, tehát nem volt akadálya a fejlődésnek.

Elérkezett azonban az első év vége, amikorra is ifjú hősünk teste már nagy fejlődésen ment keresztül. Az embereknek feltűnt, hogy edz, dicsérő megjegyzéseket kezdett kapni a lányoktól is. Barátaitól izmosabb, arányosabb lett, az ő fejlődése többeket is motivált a sport elkezdésére. Tanácsokat osztott a kezdőknek. El lehet képzelni, boldog időszak volt ez számára. A sport és az egészséges táplálkozás megadta neki az állandó fejlődést, élete izgalommal volt tele. És ekkor jött az érthetetlen fordulat.

Minden "normális" ember ugyanis, ha megtalálja azt a tevékenységet, mely rendszert, fejlődést, sikerélményeket hoz az életébe, igyekszik minél jobban kitartani mellette. A kezdeti sikereken felbuzdulva továbbiakra éhezik. Ezért fokozatosan fejleszti magát, jobbá és jobbá. Emberünknél viszont ez semmiképp sem így történt. Tudatosítva ugyanis, hogy ő lett a legfittebb,  legizmosabb társaságában egyszerűen elvesztette a motivációját a további fejlődésre. Minek, ha már úgy is én vagyok a legjobb? - gondolta. Ez volt a törésvonal, a lassú leépülés kezdete. Elkezdte hanyagolni az edzéseket, ha el is ment a terembe, ellógta a gyakorlatokat. A táplálkozásra sem figyelt már olyan szigorral, majd a végén teljesen elengedte azt is. Ő a legjobb, ő megteheti.

Az egészséges emberi test azonban nagyon precízen működik. Megvannak a saját szabályai, melyeket be kell tartanunk. Képtelenek vagyunk megkerülni őket. Így van ez az izmokkal és a testzsírszázalékunkkal is. Ha terhelésnek tesszük ki izmainkat, valamint kellő mennyiségű pihenőidővel és tápanyaggal látjuk el őket, növekedni fognak. Ha pedig keveset, vagy abszolút nem eddzük őket és nem kapnak elég tápanyagot, fokozatosan lebontódnak. Az emberi szervezet csak annyi izmot tart meg, amennyire szüksége van. A többi csak teher számára. A zsír pedig az egészségtelen ételek és nem megfelelő időpontú, esti zabálások eredménye.

Hősünk tehát feladta a sportot. Azt hitte, amit elért, nem kell gondozni, megmarad az magától is. Tévedett. Fokozatosan kezdett leépülni, míg egyszer csak megint csontsoványnak találta magát. El lehet képzelni, ez a felismerés nem volt valami biztató számára. Ráadásként pedig a "tanítványai", akiket ő kezdett el edzeni, akiket tanácsokkal látott el, mostanra már megelőzték őt, sokkal jobb eredményeket értek el, mint ő valaha. Ez lehet aztán az igazi demotiváló. Ezzel kell megküzdenie tehát. Most azonban már messze nem annyira élvezetesek az edzések, mint az elején. Most megfelelni kell, nem pedig újítani. Összehasonlíthatatlan. Egyelőre azonban a sportról elég lesz ennyi.

A következő terület, amelyre kitérünk, a szociális kapcsolatok. Barátunk alapból félénk, csendes és visszahúzódó típus, akiből harapófogóval kell kihúzni, akár csak két mondatot is. Az óvodában, még az általános iskolában is ilyen volt. Keresett magának egy dominánsabb barátot/barátokat, akik mögött megbújva, szép nyugalomban élte az életét.

A gimnáziumban azonban tudatosította, hogy ezt így nem folytathatja tovább. Mivel mostanra már a lányok iránt is kezdett érdeklődni, nem bújhatott többé mások háta mögé. Ki kellett állnia, önállósodnia. És ez meglepően könnyen sikerült is. Rengeteg új barátot, főleg lánybarátot sikerült szereznie, mindössze másfél év alatt. Ez is nagyon szerencsés körülmény volt az életében, egy ideig boldogságot, büszkeséget érzett, amiért sikerült a változás. Az már csak a hab a tortán, hogy szép lassan már nem csak a közösség egyenrangú tagja lett, hanem vezető szerepet kezdett el betölteni. Mindezt ösztönösen és észrevétlenül, még saját maga előtt is.

Ekkor viszont újra elérkezett az a bizonyos hullámvölgy. Ugyanis a barátok már nem töltötték ki eléggé az életét, emberünk párkapcsolatra vágyott. Ez viszont nehézségeket okozott, hiszen az eddig olyan jól működő, barátkozó viselkedéssel, hozzáállással próbált ismerkedni a lányokkal. A technika tökéletesen működött is, csak nem azt érte el vele, amit szeretett volna. Így ugyanis csak egyre több és több lánynál sikerült ún. "barát zónába" kerülnie. Tehát úgy lett kezelve, aki jó barát, de kapcsolatra nem szeretnék. Ebből keletkezett tehát az új lehangoló körülmény az életében, mely még a mai napig is erősen kihat rá. 

Ettől viszont már csak az a rosszabb, hogy mivel nehéz volt párkapcsolatot találni, így abban a pillanatban, amikor lehetősége nyílt rá, lecsapott. Még akkor is, ha nem is kedvelte az átlagosnál jobban a lányt. Ez a módszer természetesen újra csalódásokat és kiábrándulást okoz az embernek. Menekült a kapcsolatokból, vagy őt hagyták ott. Az igazi szerelmet sosem tapasztalta meg. Volt, hogy nagyon mélyre került mikor elhagyta egy lány, de utólag be kellett látnia: nem a volt barátnő hiánya bántotta, hanem az, hogy elutasították, újra egyedülálló, "kapcsolatra képtelennek tűnő szerencsétlenné" vált. Nehéz ügy.

Ezek az ismeretek tehát fontosak lehetnek a következő írások megértésében. Legközelebb megpróbáljuk összefoglalni, miben "kell" változtatni, milyen területeket kell fejleszteni, hogy emberünk végre boldogabb élményekkel gazdagodjon, sikeressé válhasson.