Egy csomóan panaszkodnak nap mint nap arra, hogy hiányolják az életükből a motivációt, sőt az őket körülvevő környezet, mindennapjaik balszerencsés eseményei hatására még demotiválva is érzik magukat. Számos dolgot szeretnének csinálni, de egyszerűen nincs mi rávigye őket. Valaki bevallja, hogy ez lustaságnak számít, mások viszont csak a motiváció hiányát okolják.
Ezektől az emberektől ezt szoktam megkérdezni: Szerinted ki változtathat ezen, ki tehet azért, hogy megjöjjön a motivációd? Sőt! Ki tehet róla, hogy nem vagy motivált?
Rengeteg válasz létezik erre, csomó kifogást fel lehet hozni. Az igazság viszont az, hogy TE és csak TE vagy a felelős ezekért.
A motiváltság gyakorolható, ez millió százalékban biztos. Megtanulni nem kell. Megvan az már bennünk születésünk óta, néha felszínre is tör. Mi viszont tudat alatt gátoljuk. Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, miként tartjuk vissza a bennünk lakozó motivációt.
Ha ezeket a tényezőket sikerül kiiktatnod a személyiségedből, meglepődsz majd magadon, akkora változáson mész keresztül.
Most pedig, még mielőtt előjön belőled az "Én ezt nem akarom!!" lázadó éned, láss neki az olvasásnak:
5 motivációgyilkos tényező:
1. Perfekcionizmus
Akármennyire is hihetetlen, az elvakult tökéletességre való törekvés az egyik legádázabb ellenfelünk. Egészséges mértékben persze hasznos lehet, de nagyon könnyű túlzásokba esni e téren.
Ha ihletet kapsz, ahelyett, hogy nekiállnál megvalósítani, vagy akárcsak megtervezni a dolgot, leülsz és azon töprengsz: Vajon mi lesz, ha az ötletem nem lehet tökéletesen megvalósítani? A következő pillanatban meg már felejted is el, hiszen minek, ha nem tökéletes? Társadalmunk szinte függővé vállt eziránt. Csak akkor érezzük jól magunkat, ha mi vagyunk a legjobbak, mi nyerjük a legtöbb díjat, elismerést. Úgy gondoljuk, enélkül értéktelenek, maximum átlagosak lehetünk.
Ha pedig nem kapjuk meg az aranyérmet, bosszankodunk és nem cselekszünk. Ha mindig csak a legjobb eredményeket várjuk el, soha sem teszünk semmit. Félünk az esetleges lebőgéstől. Megragadunk egy helyben és elpocsékoljuk az életünk!
Thomas Edison 3000 kudarccal végződő kísérletet tett, míg végül sikerült feltalálnia a villanykörtét. Ő ezt mégsem tartotta kudarcnak.
„Az élet számos kudarcának oka az hogy az emberek nem vették észre, milyen közel jártak a sikerhez, amikor feladták.” Thomas Edison
Figyelembe venni a sikertelen lépéseinket egy jó kiindulópont.
2. Másokkal való összehasonlítás
Elérkeztünk a második pácienshez. Ez ha lehet még rosszabb, hiszen meggátolhat abban, hogy megtaláld a saját utad. A motiváció pedig igazán személyes.
Megfigyelheted, mi motivál másokat, mi ad nekik ihletet. Azonban átvenni tőlük, folytatni, amikor kételkedsz benne, vagy ha csak visszafele haladsz - felesleges. Nagyon könnyű eltévedni mások életében arra vágyakozva, hogy magunkévá tegyük azt.
Olyannak próbálni lenni, mint valaki más - teljes időpocsékolás. Ebben azonban mindnyájan bűnösök vagyunk egy kicsit. De emlékezz: Belőled csak egy van!
Tökéletesnek, egyéninek lettél teremtve, ezért tehát a próbálkozás valaki mássá válni olyan, mintha egy hatalmas pofont kevernél le magadnak. Úgysem fog sikerülni.
3. Nem vagyok elég jó - szindróma
Ha te is úgy nőttél fel, mint én, bizonyára ismerős a gondolat, amit beléd neveltek gyermekkorodban: „Bizonyítanom kell a világnak!” Ez a mantra nagy valószínűséggel máig követ téged utadon. Nehéz lehet együtt élni vele.
Tisztában vagyok azzal, hogy a munkád során meg kell mutatnod rátermettségedet, képességeidet. Azonban ezt nem veheted alapul az önértékelésnél.
Ha azt mondja Neked valaki, hogy nem vagy elég jó, sokkal rosszabbat tesz veled, mintha jól megverne. Ez a mondtad ugyanis emlékeztet Téged a bizonyítás szükségességére és kudarcnak könyveled el a dolgot. Nagyon fáj és mélyre hatol.
Azonban, amit csak nagyon kevesen tudatosítanak: ez egy HAZUGSÁG!
Motiváltnak kell lenned, hogy beteljesítsd lelked vágyait, szabad és boldog életre tégy szert, vagy hogy megtartsd az egészséged.
Ha erre a világra születtél, akkor elég jó vagy!
Meg kell változtatnod a gondolkodásmódodat. Ahelyett, hogy azt mondja a belső hang: kudarc vagy, azt kell kiabálnia: csodálatos vagy!
4. Túl sokat csinálni egyszerre
Tovább próbálsz nyújtózni, mint ameddig a takaród ér? Tökéletesen szabotálhatod vele a fejlődésed. Helyette inkább vegyél vissza egy kicsit és gondosan mérlegeld, mekkora fordulaton tudsz még hatékonyan működni. Ne légy az egód rabszolgája.
Gondold át lépéseidet, mielőtt megteszed őket. Van, hogy rájössz, ezt valójában nem is szeretnéd, tehát nem fogsz vele foglalkozni. Ezzel megspórolsz magadnak egy csomó időt, hiszen nem foglalkozol olyan dolgokkal, amiket aztán feladsz. Inkább haladj lépésben, de folyamatosan előre, minthogy futtában, de állandóan vissza kelljen fordulnod valamiért.
Kis lépések
A megoldás az, hogy erősen koncentrálj arra az álomra, célra, amit tényleg, igazán szeretnél. Az élet pedig pörög. Lehet több időbe, pénzbe, energiába fog kerülni az álmod megvalósítása, mégsem adhatod fel, hiszen ezt a lelked mélyéből szeretnéd elérni.
A célok megvalósítása általában azért olyan nehéz, mert a hőn áhított dolog kívül esik az általunk megszokottból, komfortzónánkból. Jó trükk, ha a megvalósításnál a hatékonyságodat egy jó 3-as szintűre tűzöd ki. (Iskolai osztályzatoknál használt 3-as, tehát közepes.) Ha erre törekedsz, bármiben lefogadom, hogy végül jobban teljesítesz. Ez egy jó módszer az egód „átverésére”.
5. Mentségek
Mindig van egy mentség, miért nem tudsz épp megcsinálni valamit, miért nem vagy rá képes, vagy miért épp majd holnap vágsz bele. Ezek a kifogások azonban nem véletlenek. Tudat alatt így védekezünk a komfortzónánk elhagyása ellen.
Lássuk, hogy is működik ez: Egy részed, konkrétan az egód, fenyegetve érzi magát az előre haladástól és meg akar védeni.
De komolyan, ettől még biztonságban vagy.
Amikor valami olyan dolgot csinálsz, amit azelőtt még soha, az egód haladéktalanul beindítja a belső riasztót: „Vigyázz! Veszély!" És akkor beindul a félelem.
Erre a helyes reakció így szól: „Nem! A félelem hihetetlen izgalmas és kifizetődő!”
Ez a fordulat megváltoztatja az egész játékot.
Azt mondod, nem vagy rá képes. Ez viszont csak az újtól való félelem. Ez az igazság, bármilyen nehéz is elfogadni.
Többre vagy képes! Próbáld ki! Meglepődsz majd, mennyire igaz ez az állítás.
Milyen mentségekkel élsz Te?
Készen állsz rá, hogy végre kiküszöböld az életedből a túlzott perfekcionizmust, alacsony önbecsülést és a rengeteg kifogást? Tedd fel magadnak ezt a kérdést:
Mit tart vissza?
Szánj rá időt, éld át a változást és légy elnéző magaddal szemben.
Most pedig menj, Tiéd a világ!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.